Addig is, amíg várom a nyomdából az első könyv példányait, elkezdtem az adatgyűjtést a következőhöz. Három téma foglalkoztat, amihez számtalan információ gyűlt össze. Az első téma az ikerkutatás. A kenderesi anyakönyveket kutatva az 1700-as évek végétől kigyűjtöttem az összes ikerként született gyermek adatait 1895-ig. A genetikusoktól tudunk néhány tudományos információ, miszerint a kétpetéjű iker születések anyai ágon öröklődnek, míg az egypetéjű ikrek fogantatása a véletlen műve. Természetesen egy azonos nemű ikerpárról több száz év távlatából nem lehet utólag eldönteni, hogy melyik csoportba tartozik, de bizonyos törvényszerűségek feltárhatóak.
A másik téma, ami foglalkoztat, a „törvénytelen”-ként született gyerekek sorsa. Mielőtt elkezdtem családfakutatással foglalkozni, az a tévhit rögzült bennem, hogy a régi, sokkal szigorúbb erkölcsű világban nagyon ritka lehetett a házasságon kívüli születés. Azt is gondoltam, hogy a leányanyákat a régiek erősen megbélyegezték.
A harmadik téma az árva, félárva gyerekek sorsa. Persze az anyakönyvekből a sorstörténetük nem derül ki, de az adatok elemzéséből látszik, hogy nagyon sok gyereket mostoha anya vagy apa nevelt, és rengeteg mozaik család volt.